káptalani adószedő (lat. dicator): az →egyházi tized és a vámok beszedésével foglalkozó →kanonok a 20. sz. közepéig. -A →káptalan a ~t a maga soraiból választotta. Az →esztergomi főszékesegyházi káptalan 1 v. 2 személyt választott e tisztségre, s egy időben sokat vitatkoztak díjazásukon: Nagy-Bars vm-ben 100 Ft után 3 Ft-ot, 100 dénár után 3 dénárt kaptak. Kis-Nyitrában és Kis-Hontban 100 Ft után 2 Ft-ot és 100 dénár után 2 dénárt. A költségeket a méhek, bárányok stb. után befolyó pénzből fedezték. Előfordult, hogy a ~ hamis v. régi, értéktelen pénzt fogadott el dézsmaszedés alkalmával, v. maga is kicserélt néhányat értéktelen rézdarabbal a kápt. érzékeny veszteségére. Ezért a közp-ban az összes jövedelmek kezelésével megbízott knk-nak kötelességévé tették az értéktelen v. nem teljes értékű pénzdarabok visszaadását, kicseréltetését a ~vel. Ha a ~k közül valaki erre nem lett volna hajlandó, a legközelebbi osztozkodásnál minden általa beszolgáltatott rossz pénznem helyett 2 jót tartottak vissza a kápt. javára az ő →osztalékából. **

Kollányi 1900:XIV.